Az optikai kábel egy kommunikációs vonal, amelyet optikai jelek továbbítására használnak. Alapvető funkciója a nagy-sebességű, nagy-kapacitású és nagy-távolságú adatátvitel elérése optikai szálas adathordozón keresztül.
A hagyományos rézkábelekkel (például telefonvonalakkal és hálózati kábelekkel) összehasonlítva az optikai szálas kábelek fényt használnak információhordozóként, és a teljes belső visszaverődés elve alapján továbbítják a jeleket az üvegszálon belül. Jelentős előnyöket kínálnak, mint például az elektromágneses interferenciával szembeni ellenállás, alacsony csillapítás, nagy sávszélesség és erős biztonság, és széles körben használják a modern kommunikációs hálózatok különböző területein.
Az optikai kábel funkciója az optikai szálak fizikai tulajdonságain alapul. Az optikai szálak nagy-tisztaságú kvarcüvegből vagy műanyagból készülnek, egy maggal (általában néhány mikrométertől több tíz mikrométerig terjedő átmérőjű), amelyet burkolat és bevonóréteg vesz körül. Amikor egy optikai jel bizonyos szögben belép a magba, teljes belső visszaverődés lép fel a mag és a burkolat közötti határfelületen, lehetővé téve a jel terjedését a szálon. Ez az elv lehetővé teszi, hogy az optikai kábelek rendkívül alacsony veszteséggel továbbítsák a jeleket. Például az egymódusú optikai szál csillapítási együtthatója akár 0,36 dB/km is lehet (1310 nm-es hullámhosszon), ami azt jelenti, hogy a jelerősség csak körülbelül 8%-kal csökken kilométerenként, ami sokkal jobb, mint a rézkábelek csillapítási teljesítménye.
